– Hogy tudná összefoglalni eddigi karrierjét? – Sok szerencse társult hozzám. Nem én kerestem a lehetőségeket, jókor voltam jó helyen. Viszont a lehetőségekkel mindig megpróbáltam élni. Mást ne mondjak, a főiskolára harmadjára vettek csak fel. Szóval ellentmondva önmagamnak, küzdöttem azért, hogy jókor legyek jó helyen. – Ez már csak azért is érdekes, mert ha jól tudom, igazi színészdinasztiába született, így a kudarcot még nehezebb volt elviselnie. – Családunk leghíresebb tagja a Nemzeti Színház örökös tagja, Siménfalvy Sándor volt. Ő testvérével, Ida nénivel nagyon sok régi Várkonyi-filmből ismerős lehet. De volt még egy testvérük, Lajos, ő egyrészt a nagyapám volt, másrészt kevésbé híres színészként egy vándortársulattal járta az országot. Édesapám szintén a Lajos nevet kapta, és ő is a színészmesterséget választotta. Gyerekkorom az őseim mellett telt el. Talán hatéves lehettem, amikor édesapám Ruszt József hívására a Zalaegerszegi Színházhoz szerződött. Mi az anyukámmal Pesten maradtunk, mert a rádió gyerekkórusában énekeltem, de ha tehettük, vonatra szálltunk, és sok időt töltöttünk Egerszegen. – Mielőtt rátérnénk a klezmermusicalre, szívesen hallanék valamit a "Jóbanrosszban" szappanoperáról. Ugyanis az operettszínházból nem szokás szereplőket hívni népszerű tévésorozatokba. Ráadásul egy kitűnően táncoló, éneklő színésznőt. – A véletlen! Nem akartam elmenni a szereplőválogatásra, aztán egy közvetlen hívás után mégis megpróbáltam. Beválogattak, és nagyon örülök, mert olyan kollégákkal dolgozhatok, akiket tisztelek, szeretek, és sokat tanulhatok tőlük. Jóban-Rosszban Cserna Antallal – Irén és Rózsi szerepe, sőt még az arcuk is annyira különböző, hogy nem említhetők egy lapon. A tévében mintha idősebbre lenne "hangolva". – Ennek is van előnye, ha a színpadra lépek, nem azonosítanak a tévészereppel! – Ötödik éve tagja a Budapesti Operettszínháznak, sok szép szerepet játszott eddig is. Főszerepet kapott a "Sweet Charity", a "Mozart", a "Muzsika hangja", a "Bál a Savoyban" című produkciókban. Mit szólt, amikor elolvasta a "Menyasszonytánc" librettóját? Pláne amikor meghallgatta Jávori Ferenc (Fegya) zseniális zenéjét? – A téma is nagyon izgalmas, de úgy tudnék életszerű párhuzamot találni Rózsi és az én életem között: mindketten hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek velünk. Fegya zenéjének már ismerője voltam, eljártam a Klezmer Band fellépéseire. Fantasztikus hatással van rám, ahányszor meghallom őket. A darabbeli kollégákkal már csak azért is élmény volt együtt lenni, mert kérdezhettem őket az apukámról. Ugyanis Mikó István és Molnár Piroska is játszott apukámmal. Miközben Rózsi kérdezi őket (mivel árva), hogy milyen volt az apukája, én ezt a valóságban is átélem. – Szóval milyen lány ez a Rózsi? – Katolikus, zsidó és református. Szerepjellemrajzához még hozzátartozik, hogy árva és szerelmes. Ez utóbbi két dolog megoldódik, hiszen örökbe fogadják, és a végén a vőlegénye is megkerül. A kérdés sokkal inkább az, hogy egy színházi előadáson belül hányszor változik meg a hovatartozása. Rózsi sorra kapja az elöljáróságtól a vallási papírokat, amelyekből hol zsidó, hol református szülőkre derül fény. Ő meg közben fogódzkodik a hitébe, és mindig Szent Antalhoz fohászkodik. Csakhogy ahányszor felnéz, nem találja azt a világot, amely tegnap még körülvette. Mert a világ ítélete folyamatosan változik körülötte. Erről szól a nagyon szép és nagyon autentikus zenével játszódó musical. – Mire készül a közeljövőben? Férjhez menésre, új szerepre? – Nemrégen ért véget egy hosszú kapcsolatom, tehát férjhez menésről szó sem lehet! Május végén Kijevbe utazom egy színházi fesztiválra vadonatúj, oda készülő kétszemélyes kabaréval, amelynek címe: Só és cukor. De ezen a nyáron okvetlenül megtanulok autót vezetni, mert az összes jövedelmem taxira megy el...